A peritoneális dialízis története
Peritoneális dialízis - A kezdetektől napjainkig
Amikor az uremia, húgyvérűség első tünetei jelentkeznek testünkben, ez annak a jele, hogy veséink nem működik megfelelően, illetve, nem szűri ki tökéletesen a vérben levő méreganyagokat. Az “uraemia” szó görög eredete arra utal, hogy a rendellenességgel már jóval azelőtt tisztában voltak, minthogy az ebben az életveszélyes betegségben szenvedő pácienseket kezelni tudták volna. Az orvostudomány csak az utóbbi száz évben jutott el odáig, hogy a vesefunkciók pótlását szolgáló dialízis kezelés alapjait lefektesse.
A dialízisnek lényegében két típusa van: a hemodialízis, amellyel az összes dializált beteg 90 %-át kezelik, és a peritoneális dialízis. Az elmúlt részben részletes képet adtunk a hemodialízisről, amelynek során a veseelégtelenségben szenvedő betegek véréből egy extrakorporális vagyis testen kívüli eljárás során szűrjük ki a toxinokat. A dialízisről általában fejezet, többek között, a peritoneális dialízissel is foglalkozik. Ez az otthon is elvégezhető dialízis kezelési módszer a peritoneumot (hashártyát) használja dialízis membránként.
Ebben a kezelési módszerben az első előrelépés az 1920-as években történt, de még sok-sok évtizedre szükség volt, amíg a peritoneális dialízis a betegek szélesebb körének is elérhetővé vált. Hála az elhivatott orvosok és kutatók lelkes munkájának és fáradhatatlan erőfeszítéseinek, ez az állandóan fejlődő kezelési mód mára széles körben elérhető.
A következő oldalakon bemutatjuk a peritoneális dialízis történetét és mindazokat a vívmányokat, amelyeknek köszönhetően ez a kezelési mód ma világszerte több mint 160.000 beteg részére biztosít hosszabb, jobb és élhetőbb életet.
